Felpéc Győrtől 20 kilométerre délre, a Sokoró nyugati oldalán található, Kajárpéctől 5 kilométerre északra. Ez utóbbi azért lényeges, mert a település a Péc nemzettség lakóhelye volt, mely a tatárjáráskor elpusztult, és a két község között feküdt. Felpéc a középkorban egyházas hely volt, ahol a lutheri reformáció már a 16. század közepén meggyökerezett.
Ezt mutatja az a három edény, mely ebből a korból maradt ránk: egy keresztelői kancsó 1566-ból, egy ezüst boroskanna 1565-ből vagy 1568-ból és egy úrvacsorai kehely német felirattal, mely szintén ebből az időből való. A tárgyiakon kívül írásbeli emlékünk nincs a gyülekezet életéből.
A török 1594-ben Győr ellen vonulva elpusztította Felpécet, ahogy a szomszédban fekvő Kajárt és Kispécet is. Ezért volt 1600 körül puszta a hely. Első ismert lelkészük Kajári Miklós volt, aki 1609. október 4-én írta alá felpéci lelkészként hitvallási könyveinket. A következő lelkész, akinek nevét ismerjük, Turóci Palla György, akit 1629-ben avattak fel Felpécre, rövid időn belül továbbment, mert 1632-ben Maróci Soszóczai Györgyöt avatták fel ide, aki még 1646-ban is a gyülekezet lelkésze volt. Az ő szolgálati idejében készült az a beteg-úrvacsoráztató kehely, melynek felirata: „A felpéczi egész falu tsináltatta, 1632”. Hogy a török által elpusztított templom helyére mikor építettek újat, azt nem tudjuk biztosan, mert 1620-ról és 1630-ról is találunk említést.
Turnisczai Balázs a lelkész 1655-től, akit Payr Sándor és Magassy Sándor azonosít Kéry Balázzsal. Kéry Balázst, ahogy annyi más protestáns prédikátort és tanítót is 1674-ben megidézték Pozsonyba. Ő Szentmiklósi Fábri János kajári esperessel és annyi más társával ellentétben megtört, katolizált. Miután elengedték, hazajött, és mintha mi sem történt volna, be akart menni a templomba. A hívek azonban értesültek áttéréséről, és bezárták előtte a templomajtót. Ez olyan hatással volt rá, hogy megzavarodott, hontalanul a szőlőhegyen bolyongott, ott is halt meg.
Krizbai Mihály Erdélyből származott, öttevényi tanítóskodás és mecséri prédikátorság után került ide Kéry Balázs utódjául.
A következő biztos adat 1698-ból származik, amikor végigvizitálta a Győr megyei falvakat Lacza katolikus főesperes. Ő ezt írta Felpécről: „Népe magyar és főként lutheránus vallású. (…) az itteni templom azelőtt a katolikusoké volt és kisboldogasszony tiszteletére emelték. A zavaros idők során pusztult el, és a legutóbbi hadjárat alkalmával egészen leégett. A falak dűlőfélben voltak, amíg a mai lakók azt zsindelytető alá nem vették, és a falakat bevakoltatták (…) Lelkészként a lutheránus Solnay János működik itt, aki 53 éves, magyar ember, költészeti tanulmányokat végzett, 10 éve van már itt (…) iskola most épült, ebben lakik a lutheránus rektor: Vinikovics János, magyar ember, Győrött nyelvészeti osztályt végzett, 15–16 tanítványa szokott lenni. (…) A nyelvészeti (grammatikai) az alsóbb fokú költészettani (poétikai) a felsőbb osztályok elvégzését jelentette. Lélekszám: lutheránus felnőtt 127, gyerek 75, összesen: 202; katolikus felnőtt 23, gyerek 7, összesen: 30; református felnőtt 16, gyerek 7, összesen: 23; Összesen tehát 255.”
Solnay Jánost Solnay Sámuel követte, aki után Sárosi János 1717–1740 között végezte a lelkészi szolgálatot Felpécen. Az ő idejében romlott meg – külső izgatásra – a katolikusokkal való jó viszony az 1730-as években. Kérdés: nem azzal próbálkoztak-e itt is, mint Kemenesalján és Sopron megyében, hogy egymás után vették el templomainkat? Sárosi János idejében 1736-ban tartottak Felpécen egyházkerületi gyűlést. Ezen határozták el, hogy Szenczi Fekete István hitehagyása után 50 évvel a kerület püspöki tisztét újra betöltik.
1740-ben kerül Felpécre lelkésznek a nagy nevű Szenicei Bárány György fia, Bárány János, aki ezt jegyezte le: „Én Bárány János, a Főpéczi szt. gyülekezetbe tanítóul beállíttattam 1740. esztendő Szt. Iván napján 24. júnii Sipkovics Tóth János akkori senior uram által.” Ő kezdte vezetni még ebben az évben az anyakönyvet, melyben felbecsülhetetlen értékű feljegyzéseket is írt a gyülekezet múltjából. Az ő idejében, 1749-ben vették el a győri evangélikusoktól templomukat, akik ezután Felpécre jártak 1785-ig, míg új templomuk fel nem épült. El lehet gondolni, hogy a kis templom, melynek hossza 5 (9.5 m), szélessége pedig 3 öl (5.7 m) volt, nem tudta befogadni ezt a tömeget, bár két istentiszteletet tartottak (egyiket német, másikat magyar nyelven), ezért sokan álltak kint a templom körül. 1752-ben kérelemmel fordult a gyülekezet a megyéhez, hogy engedélyezze a templom megnyagyobbítását. Bárány Jánost az egyházkerület 1756-ban püspökének választotta, tisztségét nem sokáig viselhette, mert 1758. január 15-én meghalt.
A gyülekezet a templom építéséhez csak 24 évvel a kérelem után, 1776-ban kezdhetett. A következő évben, 1777-ben szentelték templomukat, és 1794-ben építettek hozzá tornyot.
A lelkészek Bárány János után gyorsan váltották egymást a következő fél évszázadban, főképp a türelmi rendelet után, de ez annak a kornak általános jellemzője volt. 1808-ban került a gyülekeztbe lelkésznek Tatay Pál, aki a győri gyülekezet meghívását sem fogadta el, maradt inkább Felpécen. Az ő idejében, 1812-ben a falu nagy részével együtt a templom és a torony is leégett egy tűzvészben. „Szupplikálni” indultak hát a gyülekezet küldöttei az egész Dunántúli Egyházkerületben, hiszen a gyülekezet anyagi erejét meghaladta a templom rendbehozatala. Ez a segítség tette lehetővé, hogy a templomot rövid idő múlva újra használhatták, a tornyot pedig 1817-ben építették újjá. Tatay utódja Nagy József, akinek szolgálati idejében, 1847-ben Haubner Máté püspök látogatta meg a gyülekezetet. Vizitációja után a gyülekezet kötelezte magát arra, hogy új iskolát épít, és bevezeti a győri énekeskönyvet, de azt – nyilván a gyülekezetben hosszú viták után – végül csak 1869-ben vezették be az Öreg Graduál, illetve az Új Zengedező Mennyei Kar helyett.
1850-ben építették az iskolát és a tanítólakást, 1883-ban pedig átalakították a templombelsőt, és új oltárt állítottak. Ez utóbbi Molnár Lajos lelkész szolgálata alatt történt. Molnár Lajos utódja Madár Mátyás lett, aki az 1900-as évek elején megírta a gyülekezet történetét.
Ebben az időben a legnagyobb gondot és szomorúságot az jelentette, hogy nagyon sokan vándoroltak ki Felpécről Amerikába a megélhetés reményében. Madár Mátyást Győrffy Béla lelkész követte, ki valóban a falu papja volt, templomot renovált, szolgálatával fellendült a gyülekezet élete, ifjúsági házat építtetett, leány-népfőiskolát szervezett. Győrffy Béla 1951-ben bekövetkezett halála után Dombi László lett a gyülekezet lelkésze. Sok nehézséggel kellett szembenéznie a téeszesítés, elvándorlás, lelki és anyagi megfáradás, külső nyomás miatt. Ilyen körülmények között és hosszabb előkészület után építettek mégis a régi, 150 éves lelkészlakás helyett 1969-ben újat. 1978-ban renoválták a templomot. Dombi László 1982-ben ment nyugdíjba, utána Kardos József gondozta a gyülekezetet 2000-ig. 2001-ben újra lelkészt választott a gyülekezet Bogdányi Mária személyében, akinek idejében megújult a lelkészlakás, gyűjtés indult az állagában megromlott templom renoválására is. Pályázatokat írtak, hogy a gyülekezet pénzét kipótolhassák, de az nem lett sikeres. Bogdányi Mária 2005 őszén ikreket szült, ezzel négy gyermek édesanyja lett. Hogy őket nevelhesse, lemondott lelkészi állásáról, és a gyülekezet gondozására Jankovits Béla kajárpéci lelkész kapott megbízást. 2010-től pedig Smidéliusz András végzi a gyülekezeti szolgálatokat.
A gyömörei leányegyház kezdetéről, alakulásáról nincs adatunk, valószínűleg már a 16. század közepétől volt itt gyülekezet, ahogy a szomszéd Felpécen is.
Első ismert adatunk 1630–31-ből van, amikor Molitoris Zakariás volt Gyömöre lelkésze, 1647-ben pedig Ruszti Jakab. Musay püspök 1661-ben az anyagyülekezetek között említi meg. 1674-ben Halasi András lelkészt megidézték innen a pozsonyi törvényszék elé. 1698-ban Bresnovicz András volt lelkészük. 1725-ben a gyülekezetet már plébános által elfoglaltként említik. A későbbiek során Felpéc fiók-, majd leánygyülekezete. Imaházát 1949. június 6-án szentelte fel Szabó József püspök. Kardos József, aki a téti gyülekezet lelkésze volt, látta el a gyömörei gyülekezeti szolgálatot, havi egy istentiszteleti alkalommal.
Jankovits Béla
